- blog-
Az Ember tele van panasszal, pedig oka nem lehetne panaszra ebben a dübörgő gazdaságban, Csak reggel négykor felkel összegyűrt vackáról és elindul az áhított világba, amit választott.
Huszonnégy órát strázsál, adminisztrálja a ki ,-és belépők számát, kétóránként ellenőrzi a betelepült összelopott vagyonát s aztán éhbérrel jutalmazzák. Főnöke a házát építi, ezért a szabadságért járó pénzt is zsebre teszi s óránként annyit keres, ami fedezi a vajas-kenyeret!
Szólt már s mire ment, kirúgták rendesen s az ítélő bizottság a csalónak látta az igazát. Mert a törvényeket úgy alkotják meg, hogy szolgálja az elitet! Az meg messze keveredett, szólni hozzá csak kérvényekben lehet. A tömeg addig jó, amíg felemel, aztán oszlatni kell, mert veszélyes!
Ember gyűlöli ezt a szennyet s így van ezzel mindenki, akibe erkölcsöt neveltek. Aki születésétől fogva tudja, hogy ezen a bolygón neki is van dolga. Akibe gerinc van s a szenny előtt hajlongni nem akar.
Mert itt taposnak és vágnak és nem vagy több, mint egy igavonó állat! Ha meg vissza akarsz vágni, paragrafusokkal kell vitázni!
Ahhoz meg nem értesz, s marad a kényszer....
De meddig? Meddig forr benned a dal? Míg a lom marad?
Meddig nyeled indulatod, míg .......
